Azon kívül, hogy néhány esetben a hatósági bejelentésekhez, kérelmekhez megkövetelik az elvégzését, a megfelelő pontosságú üzleti terv elkészítéséhez is nélkülözhetetlen. Ezért még akkor is érdemes elvégezni, ha nem tartozunk senkinek elszámolással, a saját erdőnkben dolgozunk. Azonban tudomásul kell venni, hogy a becslés az csak becslés marad akkor is, ha azt a legnagyobb pontossággal végezzük. A munkafüzetben alkalmazott fatömeg számításhoz a Sopp táblázatok (FATÖMEGSZÁMÍTÁSI TÁBLÁZATOK) újabb kiadásaiban megtalálható Király féle függvényeket használtam. A kiadvány 20. oldaláról való a következő idézet: „Az átlagadatokat tartalmazó fatömeg táblák használatakor ugyanis nem veszünk tudomást a különböző fokú gyérítések következtében létrejövő fatömeg változásokról, ami pedig – szélsőséges esetekben – a 20–30 %–ot is meghaladhatja”. És akkor még nem beszéltünk a szisztematikus átmérőmérési hibákról, a magasság mérésének nehézségeiről. Ezért vékonyabb, törzskiválasztó gyérítésekben (sok és vékony törzs) egy gyakorlott erdész szembecsléssel is legalább olyan pontos fatömeg adathoz jut, mintha sok időt és pénzt elköltve felvenné az egész állományt. Csökkenti a felhasznált időt és pénzt, ha mintaterülettel dolgozunk, de ezt csak akkor használható, ha a mintaterület vízszintes vetületét pontosan meg tudjuk állapítani. Ezért a magam részéről csak a körös minta alkalmazását javasolom.

Rácsos minta:

A szalagszerű mintaterületek rács-szerűen fedik be az erdőrészletet. Minél sűrűbben fektetjük a rácsot, illetve minél szélesebbre vesszük a mintaszalagokat, annál nagyobb lesz a mintaterünk, annál pontosabb lesz a mérésünk. A szalagok hosszát mérőszalaggal a szélességét mérőeszközzel kimért rúddal a mérőszalagra merőlegesen és vízszintesen tartva mérjük. Ha a rúd külső vége valamely törzset érint, de nem ér túl a fa fél vastagságánál, a fát próbatéren kívülállónak kell tekinteni, ha a fél vastagságot eléri minden másodikat mérjük. A sávok távolságát elég lépéssel lemérni, mert a próbaterület nagyságát nem befolyásolja. Ha a terület erősen lejt, a mérőszalaggal mért hosszakat vízszintesre kell redukálni. A rácsot a hegyoldalon a lejtő irányában célszerű elhelyezni, ezáltal a próbaterület jobban reprezentálja a tényleges állományviszonyokat (lábazat, gerinc).

A rács sűrűségét Fekete Zoltán adatai alapján az alábbiak szerint kell megállapítani.

A próbatereken felvett fatömegeket a teljes területre át kell számolni.

Körös minta:

Egyszerűsége miatt ez a módszer ajánlható leginkább, a mintaterületek méretét itt tudjuk a legpontosabban megállapítani.

A mintatér az erdőrészlet területén meghatározott sugarú körök alakjában egyenletesen szét van osztva. A sugár nagyságát úgy kell megválasztani, hogy egy körbe legalább 10 db törzs essen. 10 m-nél nagyobb rúd esetén a módszer nem ajánlott. A táblázat szerinti hosszúságú – mérőeszközzel kimért – rúd egyik végét a rács pontjában levert karóra helyezve körbeforgatjuk. A kör területén álló fák közül mindazokat megátlaljuk, amelyeknek fél vastagságán a vízszintesen tartott rúd túlér. A megmért fákat krétával jelöljük. A próbák számát a jegyzőkönyvben jegyezzük. A körök lehetőség szerint egymással párhuzamos egyenesen feküdjenek, de ez nincs kihatással a próbatér nagyságára. Ha a próbakörbe egyetlenegy fa sem esik, a próbát akkor is fel kell venni a jegyzőkönyvbe.